Eseménynaptár Comenius pályázat

digitális napló

e-Ügyintézés

ECDL Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó

Encs

vmgencs.hu Blog

Visszatérés a blog főoldalára

Könyvajánló Marton Judittól

Szerző: Zagyi tnő | 2014. 01. 07. 15:08 | Olvasások száma: 1718 | Kommentek száma: 1

Márai Sándor: Kassai polgárok

Ezennel azt a feladatot kaptam, hogy olvasónaplót készítsek Márai Sándor egyik leghíresebb művéről, a Kassai polgárokról. Mindezt fogalmazásom segítségével szeretném megvalósítani, melyben – rendhagyó módon – röviden beszámolok a színdarab cselekményéről.
Márai az 1934-ben kiadott Egy polgár vallomásai című önéletrajzi regényével vált igazán híressé és ismertté. A polgárság mint társadalmi réteg alapvető témája más alkotásainak is.
Az egyik „kassai polgár”, János mester kötelessége az, hogy a városa szolgálatában álljon, s emellett védelmezze családját; a közösség szolgálata az emberi-polgári méltóság alapja.
János mester a mű elején fiával, Kristóffal beszélget a hegyek övezte erdőben, kora reggel. Fiát azzal bízta meg, hogy vándoroljon nyugat felé, s tanulja el más népek mesterségeit, fortélyait, hogy később visszatérve szülőhazájába hasznosítani tudja megszerzett tudását, s tovább tudja adni azt a későbbi nemzedéknek. Kristóf az utolsó percekben bevallja, hogy Genovévára (fogadott lányukra) már nem úgy tekint, mint játszótársra, hanem a nőt látja benne.
János mester fia távozása után találkozik a költővel, Albertusszal, aki felhívja figyelmét a közelgő veszélyre. Ómodé és társai jelenléte már Kassa „szélét” fenyegeti, bármikor betörhetnek, hogy elfoglalják, megvegyék a várost, akár erőszakkal is. János nem veszi komolyan a költő figyelmeztetését, s hazamegy műhelyébe.
János felesége, Ágnes, eközben otthon tartózkodik, s épp fia hátramaradt ruháit rendezgeti egy ládában, amikor megérkezik hozzá Jakab polgár. Nem csupán az anyja sírkövéért jött, amit a kőfaragó János készített neki, hanem komoly szándékai voltak a csupán tizenöt éves Genovévával, ugyanis épp a „kezéért” jött. Mivel Jakab is tisztában van a közelgő veszéllyel, felajánlja az egész családnak, hogy menjenek el vele olasz földre, eredeti hazájába. Ágnes azonnal visszautasítja az ajánlatot, s biztosítja Jakabot arról, hogy a férje sem fog rajongani az ötletért, hiszen semmiképp sem menekülne el szülőhazájából.
A kőfaragó hazaérkezésekor valóban elutasítja az ajánlatot. Gergely páter is a színre lép, s János neki is elmagyarázza, hogy úgy érzi, kötelessége itt maradnia, hiszen itt ő a mester, az ő kötelessége, hogy példát mutasson, hogy továbbépítse azt a templomot, ami az ablakukból látható. Nem mehet el innen, mert kötelességei vannak. A munkájának él, s ezt nem változtathatja meg semmi. Ágnes eközben észrevette férjén, hogy nem a régi. Mintha nem is ő beszélne, hanem egy idegen férfi. Rögeszméjévé vált egy bizonyos kő faragása, melyen már régóta munkálkodik. Árpád-házi Erzsébet arcát igyekszik ábrázolni, de sehogy sem tudja megalkotni mosolyát, mert bizonyos részeken az anyag nem faragható. A kifaragott követ a templomhoz szeretné állítani.
Ezután Genovéva megjelenik talpig bársonyban, betlehemi koronával, s kezében rózsákkal, csakúgy, mint Erzsébet. János mesteren kívül már mások is észrevették, hogy a kövön lévő arc hasonlít Genovévára. A kőfaragó talán szándékosan alkotta meg így az arcot, mivel őt is rabul ejtette a Genovévából áramló tűz, ami „nem melegít”. Inkább veszedelmes, átkos és veszélyes. Genovéva biztos abban, hogy mostohaapja nem tudna élni nélküle, hiszen a lánytól függ, hatalma van felette.
Eközben Ómodé és cinkosai Kassára érnek, s mivel a tanácsban úgy döntenek a küldöttek, hogy mindenkinek vannak jogai, nem adják könnyen a várost. Fegyverekkel harcba szállnak az ellenség ellen, s hősiesen küzdenek az utolsó percig. A város északi része s több pontja már lángokban áll, a templom is leég.
Miközben a férfiak hősiesen harcolnak, Ágnes és régi dajkája, Szabina otthon tartózkodnak, jelszavat találnak ki, hogy nehogy beengedjék az ellenséget. Mikor Ágnes Genovévát keresi, ő nem válaszol. A feleség egyedül marad a kőszoborral, s magában kezd beszélni. Genovéva megjelenik, s szinte összevesznek mostohaanyjával, úgy, ahogyan kint is harc folyik. Elhatározzák, hogy egyikőjüknek mindenképp mennie kell.
Újra megjelenik Jakab, aki Genovéváért jön, mondván, az utolsó „kocsi” már a ház előtt vár. Némi töprengés után Genovéva elutazik Jakabbal, az asszony pedig egyedül marad. Két idegennek sikerül betörnie a lakásba, s kérnek minden értéket. Ágnes keresztes nyakláncára is szemet vetnek, azonban a nő nem hajlandó odaadni nekik, mivel az egy emlék a férjétől. Végül leszúrják Ágnest, de a nyakláncot, s a rejtegetett szobrot otthagyják, s elmenekülnek.
Ágnes a padlón fekszik, Szabina, a páter, s később, a harc végén János is hazaér, miután saját vésőjével végzett Ómodéval. Ekkor még azt hiszik, hogy a feleség lelke a szobában van, ezért elzengik a dicső hírt, hogy győzelmet arattak.
Végezetül kiderül, hogy János az, aki megölte a városra törőt, hiába próbálta a város lakossága eltitkolni, közös ügyként kezelni. Ómodé felesége és gyerekei levelet küldenek Kassa polgárainak, miszerint férje halálával vége szakad a megszállásnak, többé nem fogják zaklatni az itt élőket. A kassai polgárok fellélegezhetnek, egyedül csak János érzi magát magányosnak, mivel mindenét elvesztette. Egyedül csak a kőtömbje marad meg, de már nem akarja folytatni, mert sorsát már beteljesültnek látja, feladata az volt, hogy kiálljon a város mellett.
Hírt kap arról, hogy fia a hazatérést tervezi, hogy meglátogassa anyja sírját, s hogy segítsen apjának az új templom felépítésében. Olyan épületet terveznek, amely kiállja az idő megpróbáltatásait, s sokáig fennmarad majd. Talán Kristóf lesz az, aki a még befejezetlen kőszobrot is folytatja, s méltó helyre állítja majd, az új templomhoz.
Olvassa el e drámai művet, ki szereti az irodalmat, Márait, ki szereti a történelmet, de az is, aki szereti az emberi sorsokat, jellemeket, konfliktusokat kiismerni, feltárni, elemezni.
Marton Judit 13. A

Cimkék • kötelező olvasmány, irodalom, ajánlás |

Kommentek

tanácsnok 2015. 07. 28. 08:50
Kedves Judit!
1. Ez túl hosszú. A kevesebbet inkább elolvassák.
2. Szép, gondos megfogalmazás, de inkább nem mutatnám be pontról pontra a cselekményt, mert azzal meg***ztom a izgalmas fordulatoktól az olvasót. Eztután miért vegye kézbe?


Új komment



Vissza az oldal tetejére

Visszatérés az iskola weblapjára | Webmester | Blog Adminisztráció